Molnár István Naplemente című festménye szürreális, erősen szimbolikus hangulatú alkotás, amelyben a narancsos alkonyi fény és a sötét táj kontrasztja különös, álomszerű teret hoz létre. A kompozíció középpontjában álló hatalmas, cigarettára emlékeztető fehér oszlop egyszerre hat hétköznapi tárgynak és monumentális jelképnek, míg a körülötte megjelenő csikkek tovább erősítik az ironikus, groteszk értelmezést. Az oszlop mellett lebegő narancsszínű pillangó az élet, a törékenység és az átalakulás szimbólumaként ellenpontozza a cigaretta múlandóságot és önpusztítást idéző motívumát. A távoli hegyvonulat és a szinte üres, sivár tér fokozza az elidegenedés és a csend érzetét, miközben a naplemente színei mégis meleg, lírai tónust adnak a jelenetnek. A mű így egyszerre olvasható személyes elmélkedésként az idő múlásáról, az élet törékenységéről és az emberi szokások következményeiről.