Ez az alkotás erősen organikus, absztrakt szemléletű kompozíció, amelyben edényszerű, tömbszerű és íves formák sűrű együttese tölti ki a kép alsó részét. A barna, okker, rozsdás és arany tónusok meleg, földszerű atmoszférát teremtenek, miközben a felső, sötétebb felületek mélységet és enyhén misztikus hangulatot adnak a műnek. A formák egyszerre idéznek ősi tárgyakat, kerámiákat, építészeti részleteket és természetes képződményeket, ezért a kép az emlékezet és az idő rétegzettségét is felidézi. A festői felület gazdag textúrája, a visszakapart és egymásra dolgozott rétegek erős anyagszerűséget kölcsönöznek a kompozíciónak. Összhatásában a mű archaikus, meditatív és kissé álomszerű, mintha egy rég elfeledett kultúra tárgyi világának töredékeit látnánk.
1.100 euro
80 x 80 cm
Simon János 1945-ben született Sárváron. 1971-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett rajz–földrajz szakos diplomát, majd 1978-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is diplomázott; tanárai között Patay László és Bráda Tibor szerepeltek. Festészetében fontos szerepet kapnak az irodalmi, bibliai, művelődéstörténeti és építészeti motívumok, valamint az utazásai során megismert mediterrán formavilág. Műveire jellemző az erőteljes színhasználat, a fény hangsúlyos alkalmazása, valamint a jelek, szimbólumok és architektonikus elemek rétegzett megjelenítése. Rendszeresen részt vett hazai és nemzetközi művésztelepeken, kiállításokon, és tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.